A Thalassa névről

Thalassa – annyit tesz, mint „tenger”, görögül. Ferenczi Sándor magyar pszichoanalitikus honosította meg ezt a kifejezést a magyar szakmai – köznyelvben a „Katasztrófák a nemi működés fejlődésében” címmel írott könyvével. Gondolatisága szerint, minden organizmus - még az anorganikus szerveződések is (!) – az eredeti nyugalmi állapotára törekszik, a felborult külső –belső környezeti egyensúlyt igyekszik helyreállítani. Az élőlényeknél a fejlődés óhatatlanul kríziseket hív elő, melyeken csak új struktúrák és funkciók életrehívásával lehet úrrá lenni ill. a környezeti krízisekkel való ilyetén megküzdés a fejlődés megtestesülései, lett légyen ez a folyamat a törzsfejlődés története, avagy az egyedfejlődés útja. Kétlábonjáró szárazföldi gerincesemlősként a tengerbe vágynánk vissza, emberként édesanyánk méhébe, de nem lehet visszamenni, az idõt nem lehet visszafordítani, csak szimbolikus úton érhetjük el, amire vágyunk.

Mélyen humánus pszichiáterként Ferenczi a pszichés betegségeket, azok tüneteit, a fájdalmas vagy súlyosan sértő külső vagy a felborult biológiai belső valóságra adott téves, nem sikeres, de mindenképpen az alkalmazkodást célzó – akár testi mivoltunkat is érintő - reakcióknak tartotta, mely tünetek a későbbiek során nemegyszer éppen egy család mindennapjainak (torz) egyensúlyát biztosíthatják. 

Gyakorta, a terápiás folyamat során, a téves alkalmazkodás feladásakor, előtérbe kerülhetnek gyermekibb, „éretlenebb” viselkedéseink, fantáziavilágunk, félelmeink, hogy új kapcsolatokban találjunk magunkra. Minden pszichés zavar, elakadás, lehet a fejlődés kiindulási pontja, minden váratlan helyzet teremthet zűrzavart bennünk, melynek újrarendezése érettebbé tesz, uraivá válhatunk saját érzéseinknek, gondolatainknak, indulatainknak még a számunkra nagyon fontos személyek és helyzetek közelében is.

A sérülés, egyensúlyvesztés, óhatatlanul feltétele a továbbfejlődésnek.

 

About the name Thalassa


Thalassa is the greek word for sea. Sándor Ferenczi, the hungarian psychoanalist acclimated this expression for the Hungarian professional community when he wrote the book „Disasters in the development of the sexual behavior.“

According to him every organism---even anorganic organisations- seeks to transform into its original resting state as it is trying to restore the balance between the inside and the outside world.

In the case of organisms the development occurs through crises that they will only overcome by creating new structures and functions. Coping with the environmental crises manifests in development, this being the history of the evolutional process or the way of ontogeny.

The mammals on two legs desire to return to the sea, the people into their mothers’ womb, but it is impossible to go back, time cannot be reversed, our desire can only be achieved in a symbolic way.

As a deeply human psychiatrist, Ferenczi considered psychological diseases and their symptoms as false, unsuccessful reactions that in any case is aiming at accommodation – even concerning our physical being. These are reactions to a painful or harmful outer or tilted biological inner reality. The symptoms later on can often insure the (misshapen) stability of the everyday of the family.  

Often during the therapeutic process, when we give up our mistaken adaptation childlike, immature forms of behaviour, our fantasy world, fears of finding ourselves in a new relationship come to the front.
Every psychological disorder, trouble can be a starting point for development, any unexpected situation may create confusion in us. Reorganization of these makes us more mature, we may become the masters of our own feelings, thoughts or passions even when we are near by very important people and situations. The injury and loss of balance are the conditions for further development.