Ahogyan dolgozunk

A keddi felvételi interjút követően a kezelői team dönt a megajánlandó gyógykezelés formájáról, a felvétel időpontjáról. Felvételt követően paciensünk leendő terapeutájával, konzulensével alakítja ki a további együttmûködés kereteit, rögzítik a terápiás aktivitások formáit (pl. mely csoportokra jár az illető, milyen közösségi aktivitásokban vesz részt), valamint, amennyiben szükséges, megbeszélik a biológiai kezelés - a gyógyszeralkalmazás - kérdéseit. Sokak számára megterhelő elfogadni, hogy a betegség tüneteivel akkor tudnak csak mit kezdeni, ha sokat törődünk - mozgás, zenélés, festés és sok — sok beszélgetés segítségével — érzelmi — kapcsolati életük akár fájdalmas vagy homályos területeivel. Ilyen fajta együttműködésre külön csoportokon készülünk fel. Idővel - a terápia előrehaladtával — a keretek változnak, törekszünk a mielőbbi nappali szanatóriumos kezelési forma kialakítására. Szükség esetén igyekszünk paciensünk környezetét is bevonni a változás, gyógyulás folyamatába, sokszor beszélgetünk - akár szervezett és rendszeres formában - a családokkal.

Az intézmény nyitott, zavartalan munkavégzésünk érdekében a látogatás rendje szabályozott.

Az együttélés rendjét a házirend vonatkozó szakaszai, valamint íratlan szabályaink biztosítják, melyek közül a fontosabbak: a Terápiás Közösségben senki nem fogyaszthat drogot (az indikált gyógyszerelésen túl pszichoaktív szert), nincs helye nyílt, közvetlen, a másik és önmaga testi épsége ellen irányuló erőszaknak, valamint kerülendő szexuális kapcsolat létesítése a Közösség tagjai között.

Elvárás a saját aktivitásokért, állapotért viselt lehető legnagyobb felelősség, a terápiás keretek megtartása és a konfliktusok, problémahelyzetek nyílt, társas kezelése.

 

Kezelési formák

 

nagycsoport

NAGYCSOPORT

A teljes közösség részvételével zajló együttlét, heti két alkalommal. A közösségi élet önszabályozásának színtere, a magunkkal hozott kapcsolati lehetőségek, kényszerpályák és tragédiák kirajzolódásának terepe, „a múlt és jövő tudásának forrása”. Itt válhat világossá, hogy a „betegség” és a „tünetek”milyen megterhelő társas –családi helyzetekhez kötődhetnek, itt juthat szóhoz egy megszólítás révén, ami addig „néma” volt.

 

befogadóBEFOGADÓ CSOPORT

A Terápiás Közösségen belüli első, fogadó kiscsoport, melyben az újonnan érkező páciensek két - három héten át vesznek részt. A csoportkülönféle technikák segítségével arra kínál lehetőséget, hogy ki – ki rátaláljon azokra az érzelmi helyzetekre, számára fontos kapcsolatokat felidéző emlékekre, amik szoros kapcsolatban lehetnek betegsége kialakulásával, tünetei jelentkezésével. A csoporton végzett közös munka hozzásegíti pacienseinket belső biztonságérzetük megteremtéséhez, mely Biztonságérzet elengedhetetlen a személyes terápia gyakran erősen megterhelő pillanataiban. A csoport a Közösségben végzett gyógykezelés módjára ad felkészítést.

 

egyéniEGYÉNI TERÁPIÁK

Felvételt követően találkozik minden paciensünk személyes terapeutájával, konzulensével. Teamünk nem minden esetben tartja az egyéni pszichoterápiát is a javasolt kezelési program részének, ilyenkor a kezelés fõ színtere valamelyik pszichoterápiás kiscsoport, emellett természetesen lehetõség van személyesen a kezelõorvossal ill. konzulens munkatárssal történõ megbeszélésre. Az egyéni terápia kereteit a résztvevõk tisztázzák, erre egyfajta szerzõdést kötnek. Gyakorta ez a kezelési forma folytatódik az intézetbõl való távozást követõen, ambuláns formában.

 

gyógyszerGYÓGYSZERALKALMAZÁS

Intézetünkben cél az adott állapotnak megfelelõ, lehetõség szerint minimális gyógyszertípus és mennyiség alkalmazására. A gyógyszer típusát és mennyiségét paciensünkkel való megbeszélés, egyeztetés során rögzítjük. Bizonyos esetekben, amikor a tünetek átmeneti kontrollálása a cél, hogy azok ne terheljék túl a pszichoterápiás munkát és a közösségi életvitelt (pl. intenzív szorongás, szélsõséges lehangoltság, gátoltság, robbanékonyság, érzékcsalódások), csak szükség esetén történõ gyógyszeralkalmazásra törekszünk. Más állapotokban, ahol akár a hónapokig, évekig tartó gyógyszerszedés a fontos (pl. skizofréniás zavarok, bizonyos depressziófajták) olyan együttmûködés kialakítása a célunk, ahol paciensünk egyre több kontrollt és felelõsséget tud átvállalni saját gyógyszerelése terén, pl. bizonyos határok között saját magának csökkentheti ill. növelheti a szedett antipszichotikum mennyiségét, érzékelvén saját állapotváltozásait ill. az azokat elõhívó tényezõket.

 

playbackPLAYBACK CSOPORT

A playback gyógyító ereje különbözõ forrásokból táplálkozik. Mindenekelõtt az embereknek alapvetõ szükséglete, hogy elmondhassák egymásnak Történeteiket. Történeteink elmesélésébõl származik identitásunk érzése és helyünk a világban. Az a mozaikszerû, széttöredezett létmód, amelyet

sokan élünk, és amelyben az emberek és helyek folytonossága kevés, nem ad módot arra, hogy gondosan meghallgassuk egymást. A Playback Színház ítélkezésmentes fórumot teremt a személyes történetek megosztásához. A ritualizált történetmesélés tágabb értelemben véve gyógyító hatású a széles közönség számára is, de a betegeknek még szorítóbb szükséglete, hogy elmondhassák történeteiket, és valószínûleg kevesebb alkalmuk is van erre, mint nekünk. A történetek megosztása olyan légkörben történik, amely nem csak biztonságos, de alapvetõen jóindulatú és szeretetteljes is. Olyan terápiás környezet ez, amely valamelyest emlékeztet a „feltétel nélküli elfogadásra” Carl Rogers személyközpontú terápiájából. A történetek megjelenítése során a pacienseknek lehetõségük van saját esztétikai érzékük, kreativitásuk,

fantáziájuk és spontaneitásuk megélésére, megtapasztalására. Ezek a tapasztalatok felerõsítik azt az érzésüket, hogy alakítójuk saját életüknek, növeli autonómiájukat, segíti a gyógyulásukat. Az összefoglalóban Jo Salas zeneterapeuta és playback tréner gondolatait követtük, a módszer gyakorlatát pedig az intézményben tíz éve heti rendszerességgel folyó playback csoportok tapasztalatai alapján alakítottuk ki.

 

pszichodrámaPSZICHODRÁMA CSOPORT

A playback stílusú lejátszás olyan páciensek esetében Alkalmas, akik még nem állnak készen arra, hogy végigvigyék egy teljes pszichodráma történés

folyamatát, túl sérülékenyek ahhoz, hogy a történet sûrûjében részt vegyenek. Sokkal többet nyerhetnek a mesélõ széke nyújtotta távolság által. Történetüket megosztják a többiekkel, majd átadják nekik lejátszásra. A pszichodrámában a mesélõ – akit itt protagonistának hívunk – belép saját történetébe, játék közben bontja ki annak részleteit. A történetet a múltbeli tapasztalatok és a pillanatnyi érzések alakítják és viszik elõre. Csoportunkban a J. L. Moreno által kidolgozott protagonista-centrikus pszichodráma módszert alkalmazzuk. Moreno pszichodrámájának legalapvetõbb gyökere a görög színház, ahol a fõszereplõ (protagonista) és az „ellenszereplõk” (antagonisták)

harcát kíséri végig aktív részvétellel a közösséget képviselõ kórus – a csoporttagok. Moreno talán legalapvetõbb dramatikus felfedezése a szerepcsere alkalmazása, amelynek segítségével a fõszereplõ története szereplõinek szemével nézhet önmagára, és önmagával is szembenézhet.

 

verbálisVERBÁLIS KISCSOPORTOK (Sziget, Szirt, Törés, Forrás) 

A befogadó időszakot követően, a terápia harmadik hetétől kerülnek a paciensek verbális (beszélgetős) kiscsoportba, amelyre heti egy alkalommal, másfél óra időtartamban kerül sor. A kiscsoportban az egy kezelőhöz tartozó paciensek vesznek részt, egyszerre 6-14 fő, illetve a csoportvezetők: egy kezelő – nővér páros. Előre meghatározott téma nélkül, ún. szabad interakciós formában beszélgetünk.

A csoport fókuszában a testi-lelki tünetek hátterében meghúzódó okok feltárása áll. Ezen okok felismerése és megértése jelenti a kulcsot viselkedésünk és nehézségeink saját hatókörünkbe vonásához, a tetteinkért való felelősségvállaláshoz.

A csoportban lehetőség nyílik múlt- és jelenbeli kapcsolati problémák megértésére, ezek közötti párhuzamok felismerésére. A mindennapi életünk nehézségeivel való megküzdéshez elengedhetetlenül szükséges bizalom újraépítésén fáradozunk, hogy újra tanulhassuk, nehéz helyzetben más lehetőség is van a megoldásra, mint amit eddig – oly sikertelenül gyakoroltunk, vagy tünetekre váltottunk. Itt „futnak össze a szálak”, a közösségben átéltekés a terápiás aktivitások személyes felismerései itt érhetnek össze a csoport intimitásában.

 


ZENECSOPORT
 

A zeneterápiás csoport során a páciens(ek) és a terapeuta közti terápiás kapcsolat a zenén keresztül jön létre, a közös zenélés az elsődleges kommunikációs csatorna. Az aktív improvizatív zenélés, éneklés, hangszerekkel való hangadás, muzsikálás során olyan hangulatok, rezdülések, érzelmek nyilvánulnak meg, olyan emlékek kerülhetnek felszínre, melyek kifejezésére gyakran nincs is megfelelő szó. A terápiás csoport célja, hogy együttesen megéljünk olyan élményeket, amelyen át a csoporttagok új tapasztalatokat szerezhetnek érzelmi világukról, kapcsolataikról, önmagukról. Az improvizálás technikája által a foglalkozások hangulata, a zenélés stílusa nagyon eltérő lehet – függ a résztvevők megnyilvánulásaitól, aktuális hangulatától, emlékeitől, szükségleteitől, érzelmeitől. A terápiás térben elhangzó zenei, hangi megnyilvánulások önmagukban, verbális feldolgozás nélkül is elősegíthetik a változást, gyógyulást, ugyanakkor a szóbeli megerősítések gyakran további fejlődést jelenthetnek a páciensek számára.   

 

MOZGÁSCSOPORT

A csoportban a pszichodinamikus mozgás- és táncterápia módszerén keresztül a csoporttagok közvetlen testi tapasztalás által juthatnak közelebb önmagukhoz és társaikhoz. A csoporton való részvétel segítséget nyújthat a kapcsolatteremtésben, a bizalom kiépítésében, a saját tér megtalálásában, az önmagunkról kialakított kép pontosításában.

Sosem kész mozdulatokkal, koreográfiával „dolgozunk”, a hangsúly a szabad választáson, spontán mozgáson, az érintéssel, mozgással történő kommunikáción van. Egyénileg, párokban, csoportban dolgozunk, különböző figyelmi fókuszokkal, a zene és a csend inspiráló erejét és a szabad mozgás, tánc gyógyító hatásait felhasználva.

A test nyelve – a mozgás - érzelmeket, feldolgozatlan élményeket hozhat felszínre. A traumák, veszteségek, szülőkkel való kapcsolat megdolgozásának lehetősége, a kapcsolatteremtés, az „egészségesebb” kötődésre, intimitásra való képesség fejlődése, az önazonosság, önelfogadás kialakulása következhet be, és korrekciókat jöhetnek létre még olyan esetekben is, amikor az alap probléma, a trauma nem tudatosodik, nem válik megfogalmazhatóvá.

Súlyosabb tüneti állapotban lévõ pacienseink terápiájának gyakorta ez a csoport is a kiindulópontja.

 

szocioALKOTÓ CSOPORT

A szocioterápia a Közösségen belül az a színtér, ahol a páciens saját kreativitásának mozgósításával kezdi meg azt a munkáját, hogy megpillantsa: milyen viszonyban van magával és környezetével, megpillantsa, milyennek látják õt, betegségével együtt. A mûvészet eszközeivel dolgozó csoport az érzetek, élmények kifejezését, megragadását, megfogalmazhatóságát célozza, valamint a közös kapcsolati kultúra kialakításában játszik szerepet.

 

tisztásTISZTÁS CSOPORT

A csoport célja a megcsúszások, visszaesések megelőzése, csökkentése. A fókuszban a szenvedély természetének megismerése, a kockázati helyzetek felismerése és a velük való aktív, tudatos megküzdés áll. A foglalkozásokon a beszélgetéseken túl játékok, szituációs gyakorlatok, feladatok segítik azon készségek fejlesztését, mellyel hosszú távú stabil absztinencia érhető el.

 

 

személyzetiSZEMÉLYZETI CSOPORT

A Terápiás Közösség személyzete ezeken a csoportokon tartja karban saját kapcsolatrendszerét, igyekszik megérteni és helyretenni a folyamatosan változó érzelmi térben, hogy mikor milyen kapcsolódást kínál a rendszer pacienseink számára, mik a saját részrõl belevitt és melyek a paciensek részérõl behozott jelenségek.

Amennyiben velünk tervez terápiás együttműködést a Thalassa Házban, javasoljuk, hogy tanulmányozza át órarendünket és Együttműködési Szerződésünket! Előbbi a csoportfoglalkozásokat és azok időpontját tartalmazza, utóbbiban pedig fontos információkat talál a Házban érvényes "játékszabályokról".